Mindent az édesítőszerekről

ÉDESÍTŐSZEREK

 A Magyar Dietetkusok Országos Szövetsége hozzájárulásával

Tudta-e?

 - a  Diabétesz  Világnap  és  egyben  a  cukorbetegség  nemzetközi  jelképe  egy  kék  kör,  ami  a cukorbetegek és az őket összefogó szervezetek közösségét is szimbolizálja (1)?

 - az édesítőszerek között az aszpartám az egyik legalaposabban vizsgált élelmiszer adalékanyag? Az

1984 óta engedélyezett édesítő biztonságosságát legutóbb 2013-ban – az újraértékelését követően - erősítette meg az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (EFSA) (2).

 - a   szacharint   már   az   1900-as   évek   elejétől   használják,   mint   élelmiszer   adalékanyagot? Édesítőszerként való alkalmazása 1977 óta engedélyezett, s az aszpartámhoz hasonlóan az egyik

legtöbbet vizsgált adalékanyag (2).

 - az EFSA idén májusban adott ki határozatot a szukralóz esetleges egészségkárosító hatásának cáfolásáról (3)?

„Jogunk van egy egészségesebb jövőhöz!”

Lassan hagyománynak tekinthető, hogy november 14-én kék fények gyúlnak a nevezetességek, emlékművek, épületek körül, jelezvén hogy ismét elérkezett a Diabétesz Világnap (1). A világnap idei témája: A nők és a cukorbetegség. Jelmondata: „Jogunk van egy egészségesebb jövőhöz.” (4) A hazai és nemzetközi statisztikát nézve évről- évre egyre több a cukorbeteg, ezért fontos hogy minél előbb észrevegyük, felismerjük a figyelmeztető jeleket. Hazánkban 2001óta folyamatosan nő a diabétesz előfordulási gyakorisága, s már nem csak a felnőtteket, hanem a fiatalabb korosztály tagjait is sújtja a döntő hányadban 2-es típusú betegség, , melynek kialakulásában az elhízás játssza a legfőbb szerepet. A várandós anyák között is egyre nagyobb arányban fordul elő a terhességi (ún. gesztációs) diabétesz (5).

Minél előbb felismerik a cukorbetegséget, illetve a cukorbetegség „előszobájában várakozókat”, annál korábban elkezdhető a terápia, amivel hosszútávon megelőzhetők a szövődmények. A prediabétesz állapotában az életmód megváltoztatásával 60%-kal csökkenthető a cukorbetegség kialakulásának kockázata (5).

Az étkezés örömének, a különböző ízek élvezeti értékének megőrzése különösen fontos az olyan krónikus betegségekben, mint például a diabétesz, ehhez pedig sokak számára az édes íz élvezete, megtartása is hozzá tartozik. Ebben adhatnak segítséget az édesítőszerek.

Adalékanyagokra vonatkozó szabályozás

Az  édesítőszerek  élelmiszer-adalékanyagok, melyek  kódszámai  az  E-számok  kódrendszerében  az E900-as csoportba sorolva találhatók (2). Az élelmiszer adalékanyagok felhasználását illetően, hazánkban ugyanaz a jogszabály érvényes, mint az Európai Unióban. Jelenleg a 1333/2008/EK rendelet írja le az adalékanyagok felhasználásának szabályait, mely szerint „egy adalékanyag csak akkor és olyan mennyiségben adható az élelmiszerhez, mely a fogyasztó egészségére nem jelent kockázatot, nem vezeti félre a fogyasztót, használata technológiailag indokolt és más módon nem helyettesíthető, valamint alkalmazása előnyökkel jár a fogyasztó számára”(6). Egy adalékanyag engedélyezése hosszú folyamat, hiszen rendkívül sok vizsgálatnak kell alávetni mielőtt a fogyasztó asztalára kerül. Azonban a gyártó akkor sem dőlhet hátra, ha a termék a piacra került, hiszen a folyamatosan újuló ismeretek birtokában, időről-időre újra kell értékelni ezeket az anyagokat, hogy biztonságosságukat továbbra is szavatolni tudják. A hatályos rendelet előírja, hogy azoknak az adalékoknak, melyeket 2009 január 20. előtt engedélyeztek, újra el kell végezni a kockázatértékelését (2). Ezt a feladatot Európában az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (EFSA) végzi el, míg globális szinten az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet és az Egészségügyi Világszervezet közös

Élelmiszer-Adalékanyag Szakértői Bizottsága (FAO/WHO JECFA). 2013-ban megtörtént az aszpartám újraértékelése, míg a többi édesítőszert 2020 végéig kell újraértékelni. Az adalékok tudományos értékelése, kockázatbecslése során az említett szervezetek meghatározzák a termékre vonatkozó napi elfogadható beviteli értéket, ismertebb nevén az ADI értéket1. Az ADI-t több állatkísérlet és toxikológiai vizsgálat eredménye alapján kalkulálják. Az állatok számára biztonságosnak ítélt beviteli mennyiséget egy biztonsági faktorral (ez leggyakrabban 100) osztják el, mielőtt az emberek számára is meghatározzák a biztonsággal fogyasztható mennyiséget (2,7). Így például ha az állatnál testsúlykilogrammonként 100 mg az a legnagyobb „dózis” naponta, ami mellékhatást még nem okoz, akkor ennek alapján az embernél 1 mg/kg-ban állítják be az ADI értéket (7).

Szintén rendelet írja elő (1169/2011/EU rendelet) az adalékanyagok kötelező feltüntetését az élelmiszercímkén, így például az adalékanyag adott csoport neve mellett az adalék saját neve vagy E- száma is meg kell jelenjen (2), azaz például: Édesítőszer: szteviol-glikozidok (vagy E960).

Az élelmiszercímkén egyéb információkat is fel kell tüntetni, többek közt hogy az adott édesítőszer

„túlzott fogyasztása hashajtó hatású lehet” – ez azokra az élelmiszerekre értendő, melyek 10%-nál nagyobb arányban tartalmaznak hozzáadott cukoralkoholt (8).

A szigorú EU-s jogszabályok mellett, hazánkban a közétkeztetési rendelet (37/2014. (IV.30.) EMMI rendelet) is kitér az édesítőszerek használatára. Közétkeztetésben a három év alatti korcsoportnak nem adható édesítőszer, kivéve a szénhidrátanyagcsere-zavarban szenvedőket (9).

Édesítőszerek népszerűsége – hazai körkép

A Szinapszis Kft. tavalyi kutatásából (10) kiderült, hogy egyre többen használják az édesítőszereket, elsősorban az italok édesítéséhez. A válaszadók 31%-a ételek és italok ízesítéséhez egyaránt alkalmazza az édesítőket, 8 %-uk csak ételekbe, míg 27%-uk csak italokba teszi. A kutatás rámutat arra is, hogy az édesítőszer kiválasztásánál az íz a döntő szempont, a kellemes, cukorra emlékeztető íz még az energiatartalomnál is fontosabb. Nyilvánvalóan nagyon fontos az édesítő eredete is, a természetes eredetű összetevő még mindig előnyt élvez. A fogyasztók ma már nyitottabbak a különböző édesítőszerek megismerésére, ezt mutatja, hogy folyamatosan nő az édesítőszerek ismertsége (10). A volt   Országos   Élelmezés-   és   Táplálkozástudományi   Intézet   által   2014-ben   végzett   Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat eredményei alapján elmondható, hogy 2009-hez képest nőtt az édesítőszerek fogyasztása a hazai lakosság körében (11).

Energiamentes vagy intenzív édesítőszerek

Az intenzív édesítőszerek fő jellemzője, hogy édesítőerejük a cukornál jóval nagyobb, így sokkal kisebb mennyiség is elegendő belőlük az édes íz eléréséhez. Találunk köztük természetes (pl. taumatin) és mesterséges (pl. szacharin, aszpartám) eredetűeket. Megjelenési formájuk lehet tabletta, por vagy folyadék. Felhasználásuk az élelmiszeriparban igen széleskörű. A legtöbb édesítőszer elérhető, mint asztali édesítő, emellett leggyakrabban üdítők, instant italporok, desszertek, tejtermékek, gyümölcskonzervek, dzsemek, sütőipari termékek alkotói lehetnek (12). (Az energiamentes édesítőszerekről bővebb információ a 2014. novemberi Táplálkozási Akadémia Hírlevélben található.)

 Örökzöld kérdés az édesítőszerek biztonságossága, melyben az ADI érték adhat számunkra iránymutatást, hiszen leginkább  ez jelzi az egészségre gyakorolt hatásukat (14). Sokszor elhangzik a táplálkozástudományi szakemberek szájából, hogy nincsenek tiltott élelmiszerek, csak kerülendő mennyiségek. Az ADI érték segít annak meghatározásában, hogy miből mennyi az egészségre ártalmatlan adag. Ennek jelentőségét ismerték fel egy olasz tanulmányban is, melyben azt vizsgálták, hogy az olasz élelmiszer piacon jelenlévő intenzív édesítőszereket tartalmazó élelmiszerek fogyasztásával  a lakosság átlépheti-e az ADI értéket. Le Donne és munkatársai 10 intenzív édesítőszer (Aceszulfám-K, Aszpartám, Ciklamát, Szacharin, Szukralóz, Taumatin, Neoheszperidin DC, Szteviol- glikozidok,  Neotám,  Aszpartám-aceszulfám  só)  napi  bevitelét  vizsgálta  az  olasz  lakosság  körében (7,13).  Egy 3 lépcsős módszerrel a lehető legpontosabban próbálták megbecsülni a fogyasztást. Első lépésben azt mérték fel, hogy milyen intenzív édesítőszereket tartalmazó élelmiszerek álltak rendelkezésre az olasz élelmiszerpiacon. Előre megtervezett módon a márkák piaci részesedésének adatait figyelembe véve ellenőrizték a termékek élelmiszer-címkéjét. Második lépésben egy korábbi – országos szintű – felmérés fogyasztási adatait kombinálták a maximálisan engedélyezett értékekkel. A harmadik lépésben a vizsgálat során gyűjtött élelmiszer minták kémiai elemzését végezték el, az édesítőszer pontos koncentrációjának meghatározása céljából, majd a fogyasztási adatokat kombinálták az aktuális koncentráció értékével. Az édesítőszerek beviteléhez elsősorban az üdítők, az asztali édesítők és az étrend-kiegészítők járultak hozzá a legnagyobb mértékben, ugyanakkor az édesítőszert fogyasztók körében a becsült napi beviteli érték jóval az ADI érték alatt volt (13). Hasonló kutatást Írországban is végeztek, ahol a lakosság édesítőszer fogyasztása szintén jóval az ADI érték alatt maradt. Az édesítőszerek beviteléhez az íreknél is az üdítők, az asztali édesítők járultak hozzá jelentősen, azonban náluk a harmadik helyen a tejtermékek álltak (7).

Tömegnövelő –„bulk” - édesítőszerek

Cukoralkoholok (Poliolok)

A szénhidrátok redukálásával cukoralkoholok képződnek. A redukció során a cukrok oxocsoportjának oxigénatomja – ami eddig egy szénatomhoz kapcsolódott – egy hidrogénatomhoz kapcsolódik s így létrejön az alkoholokra jellemző hidroxilcsoport. Vízben jól oldódó, többnyire édes ízű vegyületek. Nincs hétköznapi értelemben vett alkoholtartalmuk, így „zéró tolerancia” esetén is fogyaszthatók. A cukoralkoholok a természetben, kis mennyiségben, bizonyos zöldségekben és gyümölcsökben lelhetők fel, míg   iparilag főleg cukrokból és keményítőből állítják elő (12). Az intenzív édesítőszerekhez hasonlóan a cukoralkoholok is alkalmasak az édes íz kiváltására, azonban az édesítő erejük jóval elmarad tőlük, így a poliolokból nagyobb mennyiséget kell használni a cukorhoz hasonló édesség eléréséhez. Az édes íz kiváltása mellett a cukrok funkcionális tulajdonságainak átvételében is fontos szerepük van, például a szín, a szerkezet, a nedvességmegkötő képesség tekintetében. Az élelmiszeriparban, az édesipari termékekben (pl. cukorkák, dzsemek), desszertekben (pl. pudingok), rágógumikban, sütőipari termékekben (pl. piskóták, kekszek) használják ezeket a cukorhelyettesítőket (12). Jelentőségük még abban áll, hogy energiatartalmuk a cukor energiatartalmának csupán – egy picivel több, mint - a fele. Míg a cukrok grammonként 4 kilokalóriát adnak, addig a cukoralkoholok csak kb. 2,4 kilokalóriát szolgáltatnak grammonként. Egy kivétel azért akad, hiszen az eritrit energiamentesnek tekinthető a poliolok között. Így a cukoralkoholokkal is elérhető az élelmiszerek energiatartalmának csökkentése, ha a cukor helyett ezeket az édesítőszereket alkalmazzák.

Bár az ADI érték szempontjából nincs miért aggódni a cukoralkoholok fogyasztását illetőn, élettani hatásukból adódóan azért érdemes bizonyos határérték alatt tartani egyes cukoralkoholok bevitelét. Az érzékenyebbeknél, már napi 10 grammos mennyiség is panaszt okozhat, ami hasi puffadás, gázképződés vagy hasmenés formájában jelentkezhet. Ennek elkerüléséhez pl. xilitből 40 grammnál nem tanácsos többet fogyasztani egy nap, míg szorbitból 30-50 grammnál ne együnk többet naponta. A csicsókaszirupnál 10-15 grammnál húzhatjuk meg a határt, hogy megelőzzük a fokozott bélműködést (15).