Keresés

Van egy mondat, amit szinte minden ősszel hallunk: „Öltözz fel rendesen, mert megfázol!” Amikor szeptemberben hűvösebbek lesznek a reggelek, októberben pedig már kabátban indulunk el otthonról, könnyű azt gondolni, hogy maga a hideg idő az oka annak, hogy egyre többen köhögnek, tüsszögnek, fáj a torkuk vagy folyik az orruk.

Az omega-3 zsírsavakról legtöbbször a szív- és érrendszer, a gyulladásos folyamatok és a halolaj kapszulák jutnak eszünkbe. Pedig van egy másik terület, ahol különösen érdekes szerepet töltenek be, ez pedig az agy és az idegrendszer működése.

Amikor beköszönt az ősz, sokan szinte egyik napról a másikra érzik, hogy megváltozik a bőrük. A nyáron még kellemesen puha, rugalmas bőr húzódni kezd, az arcbőr szárazabbnak tűnik, a kézfej könnyebben kirepedezik, és egyre gyakrabban kerül elő a testápoló.

Van, aki szeptember első hetében még lelkesen veti bele magát az újrakezdésbe, más pedig már néhány nap után úgy érzi, mintha hónapok óta megállás nélkül dolgozna. Reggel nehezebb felkelni, napközben jön a fáradtság, este pedig hiába lenne idő pihenni, az agy egyszerűen nem akar kikapcsolni. Ismerős ez az érzés?

Van, aki szeptemberben nemcsak a hűvösebb reggeleket, hanem egy egészen másfajta kellemetlenséget is észrevesz: gyakrabban puffad, feszül a hasa, teltebbnek érzi magát étkezések után, vagy megváltozik az emésztése. De tényleg az ősz lenne a hibás?

Van valami egészen különös a szeptemberben. A nyár érzése még bőven minden porcikánkban ott van, de egyszer csak újra megtelnek a naptárak, korábban kell kelni, elindul az iskola, visszatérnek a munkahelyi határidők, és a nyugodtabb nyári napokat felváltja a megszokott, sűrűbb hétköznapi ritmus. És közben sokan azt veszik észre magukon, hogy hiába szeretnének este kikapcsolni, egyszerűen nem sikerül.

Jellemző szeptemberre egy érzés, amikor hirtelen minden egyszerre változik. Reggel már hűvösebb van, korábban sötétedik, visszatér a munka és az iskola megszokott ritmusa, egyre több időt töltünk zárt helyeken, és néhány hét múlva már azon kapjuk magunkat, hogy egymás után köhögnek, tüsszentenek körülöttünk az emberek. Ilyenkor a legtöbben ugyanazt csinálják, mint tavaly, vagyis előkerül a C-vitamin, esetleg egy multivitamin, elkezdjük szedni a D-vitamint, és reméljük, hogy idén megússzuk a szezonális betegségeket.
 

Az ősz beköszöntével sokan tapasztalják, hogy gyakrabban fáj a fejük. Egyik nap még kellemesen meleg az idő, másnap már hűvös reggelre ébredünk, délután pedig újra kisüt a nap. Közben megváltozik a napi rutin, korábban sötétedik, elkezdődik az iskola és a munka intenzívebb időszaka, és sokan észrevétlenül kevesebbet isznak. De valóban az őszi időjárás okozza a fejfájást, vagy inkább több apró tényező összeadódása áll a háttérben? Erre a kérdésre keressük a válaszokat!

Van az a bizonyos időszak, amikor még alig hevertük ki az első náthát, máris kapar a torkunk, folyik az orrunk, köhög valaki a környezetünkben, és kezdődik minden újra elölről. Ősszel különösen gyakori érzés, hogy egyik betegségből esünk a másikba. De vajon tényleg legyengül az immunrendszerünk az ősz beköszöntével?

Ha szeptemberben vagy októberben azt veszed észre, hogy hajmosáskor több hajszál marad a lefolyóban, a kefében pedig szokatlanul sok haj gyűlik össze, nem feltétlenül kell azonnal megijedned. Az őszi hajhullás sokaknál valóban látványosabb időszak, és a haj természetes növekedési ciklusa mellett több tényező is hozzájárulhat ahhoz, hogy ősszel feltűnőbbé váljon a hajvesztés. A hajvesztés nem csak esztétikai probléma. 

Az útifűmaghéj, más néven psyllium, a Plantago ovata magjának külső rétegéből származó, vízben oldódó élelmi rost. Különleges tulajdonsága, hogy vízzel érintkezve jelentős mennyiségű folyadékot köt meg, és sűrű, gélszerű anyagot képez. Ez a viszkózus gél áll a psyllium emésztőrendszerre gyakorolt legfontosabb élettani hatásainak hátterében.

A nyári agyköd témában több cikket is írtunk már az oldalra, de nézzük meg most, hogy ősszel ez a jelenség létezik-e. Van az a tipikus, sokunk által ismert őszi reggel, amikor már megittad a kávédat, leültél dolgozni, mégsem igazán akar elindulni az agyi tevékenység. Elolvasol egy e-mailt, aztán újra el kell olvasnod, meg újra és újra. Elkezded a feladatot, közben pedig azon kapod magad, hogy percek óta ugyanazt a mondatot nézed.